HÁROM KÉP ÉS EGY VERS
BOTICELLI ÉS RADNÓTI
Száll a tavasz
Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábnyomán már
kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,
fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,
s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.
S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék
lánggal lobban az ég.
Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság
angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga
sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,
nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis
zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.
Rab. S a rabok feketén gyűrűző vad bánata csobban
álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szívére.
Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,
lent nem pattan a jég.
__________________
VALAMIKOR A SZÉKEN
______________________________
KAMBODZSAI EMLÉKPÁRÁK
_________________________________
Haiku 013
tavaszvágy
kibúvó rügyek.
elindultam szertelen
őzek lábnyomán.
-----------------------------------